Térbetonozás

A másik nagy különbség az útpályaburkolat és a térbeton között a forgalom intenzitásában áll. Amíg a közutak tervezésénél a forgalmi terhelési osztályba sorolás dönti el a pályaszerkezet rétegrendjét, beleértve a lemezvastagságot is, a térbetonoknál más a helyzet. Az, hogy egy térbetonon nem száguldanak autók és a kamionok száma sem olyan mértékű, hogy elérje a nehéz, nagyon nehéz, különösen, nagy rendkívül nehéz forgalmi terhelési osztályt, nagyobb mozgásteret enged számunkra a rétegrend kialakításában, de ez azért egyáltalán nem jelenti azt, még pl. napi 20-30 számú kamionforgalom (ami nem számít nagy forgalomnak) esetében sem, hogy a lemezvastagságot lecsökkenthetjük. Könnyen elcsúszhatunk ugyanis azon a „banánhéjon”, hogy csak a járműterheléssel foglalkozunk és nem vesszük figyelembe az olykor ezeknél nagyobb feszültségeket okozó, hőmérsékletváltozásból származó igénybevételeket.

A térbetonok ki vannak téve az amúgyis egyre szélsőségesebb időjárási környezeti hatásnak. Nyáron nemritkán akár 50-60 ˚C-ra is felmelegedhet a betonfelület hőmérséklete, majd pl. egy nagy zuhé után hirtelen, néhány óra alatt lecsökkenhet 10-15 ˚C-ra. Télen pedig a -20˚C-os pályalemez-hőmérséklet sem ritka, nem beszélve még a fagy-olvadási ciklusok számából, ami Közép-Európában meghatározó környezeti hatás. A téli időszakokban bőven lehet naponta több fagyás-olvadásciklus is, a vele járó felületi hősokkal, melyet a sószórás, az olvasztósó-hatás okoz. A hőmérsékleti igénybevételek a betont, mint anyagot tartóssági szempontból veszélyeztetik, mint betonszerkezetet pedig az ún. vetemedési feszültségek gyors változása miatt tehetik tönkre.